8. hét: Egy újabb idézet, ezúttal a hitelességről

Virginia Satir amerikai családterapeuta, a XX. század kiemelkedő pszichológusa volt. Tőle származik a következő gondolat, ami nagyon egyszerű és mégis mély, életre váltani pedig igencsak nehéz, viszont ennél is jobban megéri. Sokszor van bennünk vágy, hogy megfeleljünk másoknak, nem könnyű eltérőnek lenni, szeretnénk olyanok lenni, mint a többiek. Ugyanakkor arra vágyunk, hogy az életünk különleges legyen és más, mint a többieké. A társadalom sokféle különböző üzenetet küzd felénk, amik zavarba ejtően ellentétesek tudnak lenni. Pl. legyél rendes gyerek és segíts a szüleidet, és a másik oldalról pedig válj felnőtté és járd a saját utadat. Vagy például legyél vonzó és erős, ugyanakkor a kapcsolataidban merd megmutatni a sebezhetőségedet és azt, hogy te sem vagy tökéletes. De akár vehetek egy teljesen másik példát is, hogy légy sikeres, építs karriert és közben legyél ott a családod számára. Ez a viaskodás sok ember életét jellemzi. 

Kép forrása

Amikor felkelek, eldönthetem, hogy aznap melyik jelmezemet öltöm magunkra. Ma sikeres üzletember leszek, aki könyörtelenül tárgyal, vagy partner, aki törődően odafigyel a társára, vagy lelkes reformer, aki egész nap elvonulva alkot, vagy szociális jófej, aki vacsorára hívja a barátait. Sok szerep van az életemben és ezzel nincs is baj, ha mélyen valahol tudom, hogy ki vagyok én. Hogy hiteles tudjak lenni és rendet tudjak tartani a sokféle oldalam között. 

Ilyen pillanatokban segíthet az, ha eszünkbe idézzük a következő sorokat: 

"Látni és hallani azt, ami bennem van - és nem azt, aminek lennie kellene.

Elmondani azt, ami érzek és gondolok - és nem azt, amit mondanom kellene.

Érezni azt, amit érzek - és nem azt, amit éreznem kellene.

Kérni azt, amire szükségem van - és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok.

Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek - ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám."

Kép forrása

Kérdésjavaslataim a következő hétre:

1. Mennyire fontos nekem az őszinteség?
2. Mennyire tudok őszinte lenni magamhoz és másokhoz?
3. Mennyire irányítják az életemet mások elvárásai?

7. hét: Prokrasztináció avagy a halogatás mestersége

Talán többen látták a Spongya Bob idevágó epizódját, ha mégsem, itt egy link. Tipikus ahogyan Spongya Bob leül dolgozatot írni, majd végül minden mást csinál. Elvileg tudja, hogy meg kell írnia a dolgozatot, de nem megy neki elsőre és utána nem halad vele. 

Kép forrása

A halogatásnak két alaptípusa, az aktív és a passzív halogató. Az aktív nem tud leülni és csinálni a feladatát, ha nincs rajta az idő nyomása. Az aktív halogató ezért utolsó pillanatban áll neki a munkának, pl. egész éjjel írja a beadandót és mire elküldi egész jó munka sül ki belőle, eltekintve attól, hogy ő kipurcant a munkában. A másik, a passzív halogató valójában fél a munkától. Attól tart, hogy nem lesz elég jó, amit csinál. Ez főként akkor jelentkezik, ha új feladatról van szó, amit eddig még nem csinált. Lássuk be, az élet tele van ilyen feladatokkal. Ez a passzív halogatás a rosszabb típus, mert a képességeinkat veszi célbe. Erről a tipikus gonosz hangról van szó: „Úgysem tudod megcsinálni, nem vagy elég jó! Jobb, ha hozzá sem kezdesz, úgyis bukás lesz a vége.“ Ezzel a hanggal a fülünkben elég nehéz bármi jót összehozni. 

Kép forrása

Az aktív halogatóknak segítséget jelenthet, ha megértik, hogy minél előbb elkezdik, annál nyugodtabb az életük. Milyen klassz lenne, ha már leadás előtt pár nappal készen lenne és csak élvezhetné a megérdemelt pihenést? Ahelyett, hogy az egész idő alatt idegeskedik, hogy még mindig nem kezdte el. A passzív halogatóknak az segíthet, ha tudatosítják a hangot a fejükben és válaszolnak neki. Mondjuk így: „Nincs igazad, meg tudom csinálni, és nem kell, hogy tökéletes legyen az eredmény. Nekiállok és megcsinálom tőlem telhető legjobban.“ Ahogy elindul a munka, úgy látják majd napról napra, hogy mégis csak megy ez. Természetesen vannak olyan feladatok, amik irreálisak, ezek esetében hiába küzdünk, de általában többre vagyunk képesek, mint gondoljuk. 

Kép forrása

Kérdések a következő hétre?

1. Szoktam-e halogatni? Milyen belső negatív hangok motiválnak erre?
2. Ha igen, melyik csoportba tartozom?
3. Szeretnék-e változtatni a halogatásomon és konkrétan ezt hogyan teszem?

6. hét - Elgondolkodtató idézet Chaplintől

Ezen a héten egy idézetet hoztam. Chaplintől származik, akinek a gyermekeiről a következő történetet mesélik. Megkérdezték a gyermekeket külön-külön, hogy mit gondolnak, melyiküket szerették legjobban a szüleik. Minden gyerek azt válaszolta, hogy ő úgy érezte, hogy őt szerették a szülei a legjobban. Ez elég pazar gyermeknevelési cél az én szememben. Érdekes, hogy egy szülő milyen gondolatvilággal tud ilyet elérni. Amikor rábukkantam erre a világra, nagyon megtetszett és érdemesnek találtam megosztani. Nem recept természetesen, de rengeteg bölcsesség van benne.

Kép forrása

"Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.

Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni... önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.

Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.

Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.

Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.

Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.

Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.

Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.

Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.

Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.

Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.

Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.

Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET!!!! "

Kép forrása

 Kérdésjavaslataim a hétre:

1. Szeretem-e önmagam vagy önzőnek gondolom azt, aki önmagát szereti?
2. Milyen dolgokat teszek azért, hogy másoknak megfeleljek?
3. Milyen dolgokat teszek azért, mert ezek önmagamnak fontosak?

5. hét - Introvertáltság

Kép forrása

Introvertált, zárkózott, beforduló, arrogáns, magának való, antiszociális??? Vajon ezek szinonimák? Nekem meggyőződésem, hogy nem. Az introvertált emberek ugyanúgy teljesen normálisak, mint extrovertált társaik. Az Idegen szavak és kifejezések szótára (Bakos) alapján íme egy definíció: Nehezen barátkozó, befelé forduló típusú, külső világtól elforduló. Ez elég negatív színben tünteti fel az introvertáltakat. Mai világunkban azok tudnak jobban érvényesülni, akik társaságban könnyen megtalálják a helyüket, nagy hangjuk van és sok barátjuk. Ezek az extrovertált emberek. Kétség kívül sok előnyös tulajdonsággal bírnak ők, könnyen teremtenek kapcsolatot, kiterjedt a szociális hálójuk, nem félnek megnyilatkozni, a társaságnak szeretnek vezető szerepet betölteni. Nem célom, hogy pálcát törjek, melyik a jobb, értékesebb ember, mert mindkettő egyformán értékes. Azonban az általános szemlélet azt sugallja, hogy az introvertált kisebb értékű, és ez az, amivel nem értek egyet.

Kép forrása

 Az introvertált embereknek ugyanis rendszerint mély lelki világuk van, jól meg tudják hallgatni a többi embert és a csendjükben sokszor rendkívül kreatívak. A mai vállalati és oktatási gyakorlat elfogadott része a teammunka, hódít az open office és az ilyen környezetben az introvertált emberek kevésbé tudnak érvényesülni. Nekik arra lenne inkább szükségük, hogy felvessék nekik a kérdést, majd egy csendes irodában adjanak nekik egy órát ezen gondolkozni. Sokszor tőlük jönnek a legjobb ötletek. Tipikus jelenet, amikor egy munkatárs, aki ritkán szólal meg, egyszer csak felteszi a kezét és előrukkol egy szuper megoldási javaslattal. 

Kép forrása

 Az introvertált emberek számára fárasztó a társaság, utána szükségük van egyedüllétre, ami nem jelenti azt, hogy nem szeretik az embereket. Számukra az egyedül töltött idő nem magány, hanem minőségi idő önmagával. Nekik nincsen sok barátjuk, de amennyire szükségük van, annyi igen, és ezek mély, tartós barátságok, olyanok, akikre mindig számíthatnak később is.

Kép forrása

Ha az írás alapján magára ismert valaki, hogy: Te jó ég, én is introvertált vagyok! mi akkor a teendő? Hátradőlni, nagy levegőt venni és küldeni egy mosolyt. Ugyanis nincsen semmi baj, minden teljesen rendben van. Amit tehetek az az, hogy elfogadom az introvertáltságomat és meglátom benne az értékeket és ezek mellett kiállok. Ha vezető vagyok, akkor figyelhetek a csapatomra ilyen szempontból is, hogy nem mindenkinek egyformán passzol a megszokott munkastílus. Az introvertáltság érték ugyanúgy, mint az extrovertáltság is érték. Ezért fontos, hogy a kettőt egyenrangúként kezeljük és ne essünk abba a hibába, hogy egyből lekezeljük az introvertáltakat. Ha pedig valaki extrovertáltként ismert magára? Az is teljesen rendben van. Ezen a héten külön kérdésekkel készültem.

Milyen ötleteim vannak a következő napokra az introvertált olvasóknak?

1.Érdemes kipróbálni, hogy tudatosan töltök magammal időt, amikor előtte sokat voltam társaságban. Hogy éreztem magam?

2.Ha jót tesz nekem az egyedül töltött idő, hogyan tudnám ezt az életembe beépíteni?

3. Megváltozik valami az életemben, ha beismerem, hogy introvertált vagyok?

Az extrovertáltak pedig ezekkel a kérdésekkel foglalkozhatnak:

1.Van-e introvertált ember a környezetemben?

2. Ha igen (statisztikailag van elvileg), akkor hogyan viselkedek vele, mit gondolok róla?

3. Elégedett vagyok a hozzáállásommal vagy szeretnék-e ezen változtatni?