2. hét: Önmagam – barát vagy ellenség?

Kép forrása

 Egy nap 24 óra, ebből pontosan 24-et töltök magammal összezárva, leszámítva azokat a helyzeteket, amikor magamon kívül vagyok. Viccet félretéve, egy ember van, akivel az egész életemet leélem, és az én magam vagyok. Nem mindegy tehát, hogy hogyan viszonyulok magamhoz. Miről szeretnék írni most, a meghasadt személyiségről? Nem, egyáltalán nem. Inkább a belső hangra gondolok, arra a hangra, amivel magamhoz szólok. 

Teszek-veszek a konyhában és véletlenül leverek egy poharat. Mire gondolok először? Jaj, de béna vagyok! Hogy lehettem olyan hülye, hogy a poharat a pult szélére tettem?

Egy munkán dolgozom, de nem haladok olyan gyorsan, ahogyan szeretnék. Mi jut eszembe? Te, jó ég, már rég kész kellene lennie. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy még mindig csak a felénél tartok?

Egy-egy ilyen helyzetben nagyon sokat számít nálam, hogy mit mondok magamnak. Ha arra fókuszálok, hogy te jóságos ég, mekkora béna vagyok, milyen szerencsétlen, akkor egyáltalán nem segítem elő a helyzet megoldását. Persze összeszedem a pohárdarabokat, meg egyszer a munka is készen lesz, de a hangulatom elromlott tőle.

Kép forrása

 Vajon másokkal is ilyen szigorú és kemény vagyok? Vajon, ha egy barátnőm lett volna nálam vendégségben és levert volna egy poharat, mit mondtam volna neki? Azt mondtam volna, hogy semmi baj, ne aggódjon, ez csak egy pohár, és hoznám a seprűt és elfelejtenénk. A munkáján dolgozó kedves barátomnak mit mondanék? Azt, hogy mekkora béna, hogy még mindig nincs kész? Nem valószínű, azt mondanám neki, hogy nézd milyen klassz, már eljutottál a feléig, meg fogod tudni csinálni! 

Érdekes, hogy mennyire másként bánok magammal és azokkal az emberekkel, akiket szeretek. Nem különös? Milyen ellentmondás! Akkor ez azt jelentené, hogy magamat nem szeretem?

A pszichológiában sokat emlegetik a bennünk élő gyermeket. Ez a gyermek számomra elég megfoghatatlan, mert már nem akarok gyerek lenni. Azt szeretném, hogy egy bennem élő felnőttről szóljon a történet. Számomra a bennem élő gyermek azt jelenti, hogy hogyan bánok magammal. Úgy mint egy parancsnok, aki utasít és nem tűr el gyengeséget, vagy úgy bánok magammal, mint egy barátommal, kedvesen, megértően, biztatóan. 

Itt jutok el a címben feltett kérdésig. Önmagam – ellenség vagy barát?

Nekem sokat adott, amikor a belső parancsnokot, ellenőrt, hadvezért, ellenséget elkezdtem leváltani. Egyszerűen nem tesz jót nekem. Lehetetlen elvárásokat támaszt, követel, nem biztat és nem dicsér. Ez nem egy olyan kapcsolat, amiben a napjaimat tölteni szeretném. Nem egy olyan személy, akivel az életemet meg szeretném osztani. Kiebrudalni úgysem lehet, ezért érdemes átalakítani olyan valakivé, akivel szívesen vagyok együtt. Egy baráttá, aki támogat, megért, türelmes, nem akad ki, ha leverem a poharat és nem aláz le a sárga földig, amiért még csak félig van kész a munkám.

Kép forrása

Ha van kedved, gondold végig, hogy a Te számodra ez mit jelent, milyen társa vagy önmagadnak! Ebben segítenek a következő kérdések:

1. Amikor legközelebb elkövetsz valamilyen hibát, akkor figyeld meg, hogy mi az első gondolat, ami eszedbe jut!

2. Amikor legközelebb egy számodra fontos személy elkövet egy hibát, figyeld meg, mi az első gondolat, ami eszedbe jut, hogyan reagálsz rá!

3. Ezt ismételd meg többször, próbáld megfogalmazni a saját számodra, hogy milyen karakterek jellemzik az önmagadhoz való viszonyodat! Mire hasonlít inkább, barátra vagy ellenségre?

Ha kipróbáltad ezt a megfigyelést, és arra jutottál, hogy tök jófej vagy önmagaddal, nem szidod magad apróságokért és tudsz magadra pozitívan nézni akkor is, amikor egy hibát vétesz, akkor ez egy szuper dolog és nagyon örülök neki! Csak így tovább!

Kép forrása

Ha azonban arra jutottál, hogy  önmagaddal elég kemény és szigorú vagy, akkor se ess kétségbe! Szerintem sokkal többen jutnak erre az eredményre, mint a másikra. Szóval az első, hogy ne ess kétségbe és ne kezdd magad emiatt is marcangolni! Már az egy nagy lépés, hogy ez tudatosult Benned! Ha van kedved, próbálj egy kicsit kevésbé hallgatni a szigorú hangra és ha néha sikerül egy kedves, baráti hangra lecserélni, az szuper eredmény lesz! Ha sikerült, akkor örülj neki és élvezd ki ezt a pillanatot! Jól vésd a szívedbe, hogy vissza tudj rá emlékezni, amikor esetleg újra a szigorú belső hang kerül elő. Az út nem egyszerű, hegynek felfelé megy, ezért ne várj el magadtól sokat, örülj neki, ha sikerül, egyre többször fog!