 |
| Kép forrása |
Az előző héten az önismeret több nézőpontját vetettem fel és ezt szeretném ezen a héten továbbfűzni. Az önismeretnek van egy egyszerű modellje, amit széles körben használnak. Ennek neve a Johari-ablak. Nevét onnan kapta, hogy Joseph Luft és Harry Ingham pszichológusok találták ki és az ő keresztnevük összevonásából származik a Johari. De lássuk, hogy miről szól a Johari-ablak.
 |
| Kép forrása |
Egy 2x2-es táblázatban helyezkednek el az ablak különböző részei. A függőleges tengelyen az látható, hogy mások számára ismert-e az adott tulajdonság. A vízszintes tengelye pedig azt szemlélteti, hogy én tudok-e arról, hogy ilyen vagyok. Ez alapján 4 területet különítünk el.
Aréna: Ezek azok a tulajdonságok, amiket én is tudok és a többiek is tudnak. Pl. mi a nevem, hol lakom, mit tanultam. Ha a barátaimra értelmezem, akkor ilyen lehet pl. a kedvenc ételem, és így tovább.
 |
| Kép forrása |
Vak: Ezen a területen vannak azok a tulajdonságok, amik a többiek számára nyilvánvalóak, én mégsem veszem őket észre. Pl. lehet, hogy a többiek tudják, hogy remekül prezentálok, én ezt azonban nem így gondolom. Lehetnek negatív tulajdonságok is, pl. társalgásban gyakran vágok mások szavába, de ezt nem veszem észre. A többiek számára ez azonban nem kérdés. Ezek azok a dolgok, amik a vakfoltomra esnek.
 |
| Kép forrása |
Zárt: Itt vannak azok a dolgok, amiket én tudok, de gondosan eltitkolok, nehogy mások is megtudják. Lehet ez zugivás vagy a hűtőszekrény éjszakai kiürítése, de lehetnek lelki dolgok is, mondjuk, hogy félek a pókoktól, de nem mondom el ezt másoknak, mert ciki.
 |
| Kép forrása |
Sötét: A sötét területen vannak azok a dolgok, amikről senki nem tud. Se én, se a többiek. Ezek hozzáférhetetlen dolgok. Ez nagyjából egyenlő a tudattalannal. Más kérdés, hogy amikor egy analitikus pszichoterápiában feltárják a tudattalant, akkor az a vak területen keresztül eljut az arénába, de most ez ne bonyolítsuk túl.
Mire jó ez az egész Johari-ablak? Arra, hogy elgondolkozzak rajta, mennyire ismerem önmagam és mennyire ismernek engem mások, mennyire mutatom meg magam másoknak. Az jó dolog, ha az ember ismeri önmagát. De hogyan tudja ezt megtenni? Vagy megkérdez másokat, hogy milyennek látják őt, ilyenkor információkat hoz be a vak területről, vagy pedig egyedül fejlődik az önismeretben, ilyenkor a zárt területet növeli. Ha az önmagáról szerzett új információkat, amiket pillanatnyilag a zárt részben tart, megosztja a többiekkel, akkor ezek ismét az arénát növelik.
 |
| Kép forrása |
Erre a hétre a következő kérdéseket javasolom:
1. Mennyire ismerem magamat? Mekkora kábé az én arénám?
2. Mennyire vagyok nyitott arra, hogy másoktól visszajelzést kérjek és ezáltal a vak részből átvigyek infókat az arénába?
3. Mennyire vagyok hajlandó megmutatni magam másoknak? Sok dolog van a zárt részben vagy nyitott könyv vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése